2012. október 1.

Tordai pecsenye




A tordai pecsenye nagyon híres és kedvelt eledel, amit régen, a tordai vásárba érkezőknek sütöttek, fehér kenyérrel és kovászos uborkával kínáltak. Bár csak sóval fűszerezték, mégis  finom, omlós, ízletes és nagyon laktató volt. A szegényebb emberek, akik a pecsenye árát nem tudták megfizetni, azoknak a forró zsírban kenyeret sütöttek, mely szintén tápláló és finom falat volt. A pecsenyét a gabonán nevelt fiatal mangalica disznó húsából készítették, a csontos, szalonnás, bőrös sertéskarajt 2.5 cm vastagságúra felszeletelték, bőrös felénél bevagdosták egészen a húsos részéig. Erre azért volt szükség, hogy a bőrös rész ne húzza össze a hússzeletet és, hogy hamarabb átsüljön, így sütéskor a szalonnás rész kakastaréj formájúra kinyílott. A szeleteket előző este bepácolták, ehhez a tordai sóbányából hozták a sós levet, abban tartották a hússzeleteket a sütés előtti 10 órában. A tüzelőt száraz gyertyán vagy tölgyfából készítették, mert az  jobban tartotta a parazsat, a sütéshez pedig acéllábost használtak, mert abban nem ragadt oda a hús. Ahhoz, hogy a pecsenye bőrös-szalonnás része, piros és ropogós legyen, sütés előtt tejjel bekenték.



Hozzávalók: 4 szelet, 2.5 cm vastag, fiatal mangalica disznó, csontos, karaja, szalonnájával és bőrével együtt, só
a sütéshez: 50 dkg zsír, 5 cikk fokhagyma, 1 hagyma, kevés tej
tálaláshoz: 4 szelet fehér kenyér, kovászos uborka

Elkészítése: a hússzeleteket 10 óráig, sós vízben pácoljuk. Sütés előtt a bőrös és szalonnás részét bekenjük tejjel, majd egész a húsig bevagdossuk. A zsírba beletesszük a  megpucolt hagymát és fokhagymát, majd felforrósítjuk. Ha a zsír forró, szűrőkanállal kivesszük a hagymákat és beletesszük a hússzeleteket, majd erős tűzőn addig sütjük, míg ropogósak és pirosak lesznek. Forrón tálaljuk, fehér kenyeret és kovászos uborkát adunk mellé. 




Orbán Balázs : Torda város és környéke 
 " Hires a kenyere, nemcsak minőségre, de nagyságra nézve is. Sehol oly nagy, oly szép pirosra kisült s mégis ruganyos, könnyű kenyeret nem lehet látni, mint Tordán; a tordai asszony ambitiója az, hogy egy (kis) vékából sütött kenyere is tökéletesen ki legyen sülve, aránylag könnyű és izletes legyen.
A jó kenyér mellé aztán jó sülttel is szolgálnak. A tordai ugynevezett kofa-pecsenye – melyet ott a piaczon sütnek süstörgő bő zsirban – ritkitja a párját, s annyira hires, hogy az idegen útasok rendszerint a vendéglőkbe is vitetnek, hogy Torda ezen kiválóságával megismerkedhessenek. "

10 megjegyzés:

María írta...

Ez biztosan nagyon bejönne ragadozóimnak. Ha kapok mangalica bőrös karajt, ki fogom próbálni. Lehet, hogy nemcsak mangalicából.

María írta...

Csak egy kérdés még: mennyi víz és mennyi só kell a pácléhez?

gionetta írta...

Nagyon gusztusos! :-))

Annamari írta...

Vagy két hete láttam az egyik helyi üzletben bőrös karajt és egyből ez ugrott be nekem. Eszembe jutott amikor nagymamám sütötte. Nagyon szerettem. Azt hiszem, megejtem a napokban valamikor...

Katalin írta...

Nagyon jól néz ki, finom lehetett! Mi Torockón szoktunk nagyon finom tordai pecsenyét kapni :)

Éva írta...

Nagyon guszta, és mekkora nagy szelet! Igen finom lehet!

Csiperke írta...

Most nagyon éhes lettem! De szeretnék belőle!!

Aleda írta...

Víz, amennyi épp ellepje és jó sós legyen, mert a hús úgyis csak annyit szív magába, amennyire szüksége van.

Gabriella írta...

Rögtön megkordult a pocakom, ahogy megláttam ezeket az ínycsiklandó fotókat... :P

Névtelen írta...

Torockon az igazi tordai pecsenyet egy ejszakara sos teje aztatjak, majd ugyanigy zirban kisutik

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...