2013. december 28.

Disznóvágás




Az Erdélyi konyha karácsonyi különszámába írtam az alábbi cikket. Mióta az eszemet tudom, decemberben  mindig volt disznóvágás a családunkban. Régen a nagyszüleim nevelték a disznót, és bár a családunk elég kicsi volt, de visszaemlékszem, hogy disznóvágásra a déd- és nagyszülőkkel, nagybátyámékkal és pár unokatestvérrel együtt azért összegyűltünk ilyenkor jó páran. A disznó feldolgozását a perzseléstől kezdve felbontást, hús feldolgozását mindig a családtagok csinálták, soha nem hívtak böllért. Apáról fiúra, anyáról lányra adták át a tudományt vagy épp ellestük azt. Dédnagyapám megtanította nagytatámat, ő aztán apukámat és Apukám  tanította a férjemet. Eleinte nem igen akarta csinálni, de mára már teljesen egyedül fel tudja dolgozni. Bár fiunk nincs akinek majd ő is átadja a tudást, a lányunkkal próbálkozik  több-kevesebb sikerrel. Az évek teltek és egyre kevesebben maradtunk, ma már csak anyukám van velünk akitől még tanulhatunk. A képek Boncidán készültek, több évben,  a nagyszüleim ma már üresen álló házánál, amit mi gondozunk.




Az adventi időszak talán a legnagyobb eseménye a már-már ünnepnapnak számító hagyományos disznóvágás. Ekkora már jól meghízik és vágásra érik az ólban nevelkedett disznó. Szerencsés aki saját magának tartja és eteti, aki pedig nem, az sem marad nélküle, hisz megveheti a vásárban, vagy jó előre kiválasztja a szomszédban, esetleg közeli vagy távolabbi ismerősnél, akivel idejében megköti a vásárt, majd a tulajdonos tovább neveli  neki a kitűzött  napig. Mindenképp jó tudni, hogy ki és milyen körülmények között tartotta a disznót és legfőképpen mivel etette. A legjobb ha nyáron sok zöldet, tököt kapott az állat, ezektől csak csontosodik, szélesedik és jól kitágul bendőjének az űrtartalma. Jó ha ebben az időszakban van helye járni sőt futni mert az erősíti a testét, izomzatát meg a lábait, hogy majd el tudja bírni a későbbi súlyát. Ősszel majd bezárják az ólba ahol zsírosodásra való kosztot kap, korpát, darát, krumplit, majd sok gabonát, főleg szemes kukoricát. Egyre kevesebbet mozog, sokat fekszik, lustálkodik, ettől aztán jól elhízik és a zsírpárnáktól jól kikerekedik. A disznóvágás vagy ahogy falun mondják, a disznóölés ideje november 30-tól, András napjától  februárig tart, legfőképpen azért, mert ilyenkor hideg van és az állat feldolgozása így biztonságosabb a romlástól. Sok vidéken ezt olyan jeles napokra időzítik, mint  Luca napja (dec. 13) vagy Ignác napja (dec. 20). Utóbbin pl. azért, mert így  friss hús, májas és kolbász van karácsonyra, na meg a 3-4 nap alatt el lehet végezni a disznóvágással járó munkákat, mint olvasztás, pácolás, füstölés. A disznóölés napja jóval előtte el ki van választva, így a család apraja nagyja, sőt még a közeli rokonok is tudnak róla. A gyerekek már napokkal előtte számolják, hogy hányat kell még aludni, ha hétköznapra esik,  még az iskolát is elfelejtik, hogy aztán nagy izgalomban ott lábatlankodjanak a felnőttek mellett. Az előtte való napon az asszonyok előkészítik és kimossák az edényeket, teknőket, zsírosbödönöket, vágódeszkát, kolbásztöltőt, megpucolják a hagymát, fokhagymát, gondoskodnak, hogy legyen bőségesen só, a szükséges fűszerek meg rizs a háznál. A férfiak gondoskodnak a késekről, kis baltáról vagy bárdról, a perzseléshez szükséges szalmáról vagy fáról, annak függvényében, hogy mivel perzselik majd a disznót, a böllérről, ha a családban nem akad aki nekimerészkedik ennek a munkának, na és persze a pálinkáról. A nagy napon korán reggel összegyűlnek, s a házigazda szilvapálinkával köszönti a disznófogókat, hisz kell a szíverősítő, a hangulatfokozó. A gazdasszony kukoricával kicsalogatja az ólból a disznót, a férfiak ügyes mozdulattal az egyik hátsó lábát megkötik és egy pillanat alatt kihúzzák alóla, lefogják és a böllér máris megszúrja. Az asszonyok edénybe fogják az ömlő vért, azt állandóan kavarva, hogy nehogy megalvadjon. A gyerekek elfutnak, a merészebbek közelebb jönnek és körbeállják a disznót vagy éppen a farkát fogják. Szalmát szórnak a földre, ráhúzzák a disznót, majd beborítják szalmával és meggyújtják, hogy a disznó szőre leperzselődjön. Ma már egyre ritkábban perzselnek szalmával, inkább fával pakolt perzselőgéppel végzik el ezt a műveletet. Késsel vagy kaparóval a bőrt lekaparják, hogy letisztuljon és jobban meg lehessen pirítani. A perzselés alatt áldomást isznak, hosszú kolbászt, vastagszalonnát és hasonlókat kívánnak a házigazdának. Ilyenkor előkerülnek a vicces, régi történetek, egymás hecckelése, majd a lefogásban segédkezők hazamennek. Közben az asszonyok vizet forralnak, megfőzik a rizst és elkészítik a reggelit. A böllér gondosan lepirítja a bőrt, a hajlatokban is kiégeti, a körmöket leszedi, majd forró vízzel leönti, és kicsit állni hagyja, hogy a bőre megpuhuljon. Eközben megreggeliznek, majd utána nekifognak a tisztításhoz. Súrolókefével jól ledörzsölik a disznót, késsel lekaparják a fülétől a farkáig és jól megmossák mindegyik felén, amíg  tiszta és szép sárga színű lesz, majd tiszta létrára, rácsra vagy bontóasztalra húzzák. Mindeközben az ügyes gyerekek töltögetik a langyos vizet a böllér keze alá. A boncolást a lábakkal kezdik, ahol nagy sonkát vesznek, ott a hátsó lábakkal együtt a keresztcsontot is hozzáveszik, ahol kis sonkát, ott az első lábakkal együtt a lapockát is levágják. Kétféle bontási módszer van, az orjára és a karajra bontás. Előbbit a hátán kezdik, a fejet a száj végétől, a füle mögött a tarkóján keresztül visszakanyarodva a száj másik végéhez körbevágják, bárddal az állkapcsát kétfelől átvágják. A gerincoszlop két oldalán a bőrt és a szalonnát hosszában bevágják, a gerincet kis baltával elválasztják a bordáktól, a farok alatt kikanyarítják és az orjának nevezett gerincoszlopot teljes hosszában kiemelik a fejjel és farokkal együtt. Ilyenkor méregetik és megcsodálják milyen vastag a disznó szalonnája, ami a régi időben igen fontos volt, hisz többnyire zsírral főztek és sütöttek a háziasszonyok, ezért nagy becsben volt tartva a jó vastag szalonnaréteg. Utána kiszedik a tüdőt, szívet, nyelvet a gégével együtt, a bárzsingra pedig bogot kötnek. A bélhártyát a májnál keresztülvágják, kétfelől elválasztják a hústól és a hájtól, a végbélnél kikerekítik és ezzel a belek kiszabadulnak és egy nagy tálba emelik. Leveszik a májat, lépet, veséket, és két asszony ezeket el is viszi szétválasztani, megmosni és meghúrolni. Továbbá kiveszik a hájat, majd az édespecsenyét a hosszúhúst, a szegyet, az oldalbordát, hasalját és utoljára a disznó állát. A háziasszony szokástól függően a nyakhúsból torokpecsenyét, orjacsontból orjalevest vagy toroskáposztát készít a disznótoros ebédhez. A karajra bontásnál a disznót a hátára fektetik vagy pedig a hátsó lábaitól állványra húzzák és a bontást a hasán kezdik. A szalonnát táblákra és a kívánt vastagságúra vágják, majd besózzák. A hús feldolgozzák, kicsontolják, feldarabolják, a  nyesedéktől és zsíros részektől megtisztítják. A kolbásznak való húst meg az olvasztani valót külön-külön edénybe gyűjtik, majd mindent letakarnak és hideg, tiszta helyre tesznek. A sonkákat, lábakat, csontokat szintén lesózzák. Általában ilyenkor kész van az ebéd, ekkora visszajönnek a reggeli segítők  és együtt megebédelnek. Ebéd után főni teszik a disznófejet meg a belsőségeket. A kolbásznak való húst  felaprózzák és ledarálják, fokhagymával, borssal, fűszerpaprikával meg sóval ízesítik, jól összedolgozzák és kolbásztöltővel a megtisztított vékonybélbe töltik. Hidegvizbe mártják, majd rúdra teszik, hogy lecsöpögjön. A megfőtt disznófejből disznófősajtot, a belsőségekből májashurkát, véreshurkát készítenek, a disznó megtisztított bendőjébe és vastag beleibe töltik, madzaggal megkötik a végeknél és az abálólében megforrázzák, majd szikkadni hagyják. Felkockázzák az olvasztani való zsiradékot és kiolvasztják, majd leszűrik és bödönbe töltik a zsírt, a tepertőt pedig szűrőben csöpögni hagyják. Vacsorára friss kolbászt és májast sütnek. Másnap felfüstölik a kolbászt, a disznófősajtot. 2-3 nap után páclevet készítenek, abba rakják a füstölni kívánt csontokat, az abálni való tokaszalonnát, majd 1 hét után keményfa fűrészporral felfüstölik. A szalonnát 3 hét múlva füstölik, addig sóban vagy páclében tartják, többször átforgatva benne, hogy a só mindenhol jól átjárja. Füstölés után mindent száraz szellős kamrába akasztanak.

A cikk megjelent az Erdélyi konyha Advent és karácsony különkiadásában





















Paprikás kolbász receptje
 

Disznótoros receptek

http://aledakonyhaja.blogspot.ro/2012/02/korhelyleves.htmlása


http://aledakonyhaja.blogspot.ro/2012/12/orjaleves.html

http://aledakonyhaja.blogspot.ro/2012/12/toros-kaposzta.html

http://aledakonyhaja.blogspot.ro/2012/12/oldalas-korona-savanyu-kaposzta-agyon.html


2013. december 23.

Mogyorós sonkagolyók






Hozzávalók: 30 dkg füstölt sonka, 10-12 dkg sajtkrém, 10 dkg pörkölt sós mogyoró, 1 kaliforniai paprika, petrezselyemzöld, saláta levél

Elkészítése: A sonkát ledaráljuk és összekeverjük a sajtkrémmel, majd 1 órára hűtőbe rakjuk. Közben a mogyorót apróra, a paprikát pedig és kis kockákra vágjuk. A sonkás masszából golyókat formázunk és mogyoróba hempergetjük. Petrezselyemzölddel és paprikával díszítjük. 




2013. december 22.

Francia saláta tortába álmodva


Hozzávalók: 25 dkg marhahús, 5 szál sárgarépa, 3 szál petrezselyemgyökér, 1 zellergumó, 1 krumpli, 10 dkg zöldborsó, 2 tojás, 2-3 savanyú uborka, 1 evőkanál mustár, só, bors a majonézhez: 1 tojás sárgája, 1 kávéskanál mustár, 2 dl olaj, só;a díszítéshez: 2 evőkanál majonéz, savanyú uborka, 1 főtt tojás

Elkészítése: A marhahúsból meg a zöldségekből a zöldborsó kivételével húsleves alaplevet főzünk, majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. A zöldborsót enyhén sós vízben roppanósra főzzük. A tojásokat keményre főzzük, majd héját lepucoljuk. A majonézhez egy főtt tojássárgát villával összetörünk, hozzáadjuk a nyers tojássárgát, a mustárt meg a sót és állandó kavarás mellett vékony sugárban hozzátöltjük az olajat. A kihűlt zöldségeket meg a húst kis kockára vágjuk. A savanyú uborkát és a főtt tojást szintén apró kockára vágjuk. Egy tálba rakjuk a zöldségeket, hozzáadjuk a zöldborsót, a majonézt, a mustárt, sózzuk és borsozzuk, majd összekavarjuk. Egy tálaló gyűrű segítségével torta alakúra formázzuk és vékonyan bevonjuk majonézzel . Tetszés szerint díszítjük.


2013. december 21.

Bélszín fatörzs





Hozzávalók 4-6 személyre: 1 nagy sertésbélszín vagy karaj, 2 evőkanál fűszerkeverék ( bors, paprika, köménymag, petrezselyem, oregánó, mustármag), 3 evőkanál olaj, só; a sütéshez: 3 dkg vaj, 3 evőkanál olaj; a krumpli püréhez: 1 kg krumpli, 3 dkg vaj, 1,5 dl tej, só

Elkészítése: A bélszínt megtisztítjuk a hártyától, bedörzsöljük az olajjal meg a mustárral és bőven megszórjuk a fűszerkeverékkel. Sótőpapírba csomagoljuk és 24 óráig hűtőben állni hagyjuk. A vajat meg az olajat egy vastagfalú serpenyőben felforrósítjuk, a bélszínt megsózzuk és nagy lángon, körben kérget sütünk rá. Betesszük egy tepsibe, a zsiradékot ráöntjük és forró sütőben, 15-20 percig sütjük. Eközben a krumplit megpucoljuk és enyhén sós vízben főni tesszük. Ha megpuhult leszűrjük, összetörjük és a vajjal meg a tejjel krémesre kavarjuk. A megsült bélszín 1/4 részét levágjuk, ennek közepét átlósan átvágjuk és a húsokat egy tálaló tálcára helyezzük, fatörzs formában. A krumplipürét egy csillagcsővel ellátott nyomózsákba kanalazzuk és bevonjuk vele a húst, majd ízlés szerint feldíszítjük. Párolt brokkolival, sütőtökkel és a megmaradt krumplipürével, azonnal tálaljuk.
Tipp: Ha nincs csillagcsöves nyomózsákunk, a húst felületére kenjük vékonyan fel a krumplipürét és egy villával csíkozzuk meg. 



2013. december 20.

Gesztenye krémleves



Hozzávalók 6 személyre: 25 dkg natúr gesztenyepüré, 1 tasak vaníliás pudingpor, 1 liter tej, 1 dl fehér pezsgő, 3 evőkanál cukor, 2 dl habtejszín, fél citrom héja, 1 gránátalma, só

Elkészítése: A vaníliapudingot összekeverjük a cukorral, egy csipetnyi sóval és felöntjük a tejjel. A gesztenyepürét villával összetörjük és felhígítjuk a pudingos tejjel, majd lassú tűzön besűrítjük. Félrehúzzuk, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a pezsgőt, majd tetejét fóliával lefedjük és hűlni hagyjuk. A habtejszínt nem túl keményre felverjük és belekeverjük a gránátalma magokat. Tálaláskor evőkanállal galuskákat szaggatunk a habból a hideg levesbe. Citromhéjjal, citromfűvel valamint gránátalma magokkal
díszítjük.



2013. december 19.

Waldorf saláta








Hozzávalók:  1 nagy zeller, 3 alma, fel ennyi zeller, 8 dkg dió, 2 evőkanál majonéz, 3-4 evőkanál tejföl, fél citrom leve, só, bors, metélőhagyma

Elkészítése: A zellert és az almát megpucoljuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük és meglocsoljuk a citromlével. A diót serpenyőben kissé megpergeljük, majd kisebb darabokra vágjuk és hozzáadjuk a zelleres almához. Belekavarjuk a majonézt meg a tejfölt, megszórjuk a sóval meg a frissen őrölt borssal és összekavarjuk. Tálaló gyűrű segítségével torta alakúra formázzuk és feldíszítjük. Az alma vékony csíkra vágott héját rózsa alakúra csavarjuk és a saláta tortára tesszük, mellé zellerlevelet meg diót teszünk és megszórjuk apróra vágott metélőhagymával.


2013. december 17.

Gesztenyés töltött csirke







A gesztenye felhasználása egyre nagyobb teret hódít meg magának, nemcsak az édességekben, hanem az ételekben is. A töltött húsok különlegesek és ünnepélyesek lesznek általa. Ha nem szeretnénk hogy darabos legyen a gesztenye a töltelékben, villával törjük össze vagy daráljuk le, esetleg használjunk az üzletben kapható, cukrozatlan, natúr gesztenyemasszát. 


Gesztenyés töltött csirke  6-8 személyre

Hozzávalók: 1 kicsontolt konyhakész csirke, 30 dkg darált sertéshús, 20 dkg gesztenye, 1+1 hagyma, 1 zsemle, 1 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 2+2 evőkanál olaj, 1 dl fehérbor, só, bors, fűszerpaprika, szárított rozmaring; a páchoz: 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál olaj, só, bors, fűszerpaprika

Elkészítése: 
1. A gesztenyét megmossuk és hideg vízben főni tesszük. Kb. 40-50 perc alatt fő meg.
2. A megfőtt gesztenyét leszűrjük és még melegen éles késsel bevágjuk és a héját lepucoljuk.
3. A hagymát apróra vágjuk és az olajon megdinszteljük. A zsemlét beáztatjuk, majd kiszorítjuk. A darált húshoz hozzáadjuk a gesztenyét, a zsemlét, a hagymát, a tojást, az apróra vágott petrezselyemzöldet meg a fűszereket és jól összedolgozzuk.
4. A páchoz a fokhagymát megpucoljuk és áttörjük, elkavarjuk a sóval meg az olajjal, hozzáadjuk a borsót meg a fűszerpaprikát és felöntjük 2-3 evőkanál vízzel. A csirkét egy ecset segítségével belülről jól bekenjük a páccal. 
5. A töltelékkel megtöltjük a csirkét, jól bedugjuk a kicsontozott combokba is. 
6. Tű és madzag segítségével összevarrjuk a csirke nyilásaít.
7. Egy hosszú madzaggal sonkára kötjük a megtöltött csirkét. Előbb a két combját kötjük össze, majd  fölfele haladva, 2-3 helyen meghurkozzuk. Bekenjük a megmaradt páclével, és megszórjuk rozmaringgal. Egy tepsit kiolajozunk, alulra tesszük egy fél karikára vágott hagymát, behelyezzük a csirkét és szétosztjuk rajta a többi hagymakarikát. Aláöntjük a bort és kevés vizet, alufóliával  befedjük, majd lassú tűzön, 30-40 perc alatt megsütjük. Mikor a hús megpuhult, levesszük a fóliát és pirosra sütjük. 
8. A csirkét kivesszük a sütőből, 15 percig pihenni hagyjuk, majd a madzagot felülről több helyen elvágjuk és kihúzzuk a csirke alól. 
9. A csirkét tálcára emeljük és párolt, vajas zöldségekkel tálaljuk.
 





Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...