2015. szeptember 21.

A szegény ember szőlője (Népmese)


     Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia.
     Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, és strázsálták éjjel-nappal.
     Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:
     – Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem.
     – Majd holnapután vaskedden – mondotta a legény, s elkergette a békát.


     A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek. Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény:
     – Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm.
     Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő egy béka, kenyeret kér tőle is.
     – Adok én jó szívvel, hogyne adnék.
     Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette.
     – Egyél, szegény béka, nesze.
     – No, te fiú – mondotta a béka –, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben.
     Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe. De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány.
     – Ne bánts minket – mondották a paripák. – Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk.
     Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt, sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni.
     No, telt-múlt az idő, egyszer a király, mint gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán. Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:
     – Jobban láttam én azt, mint ti.
     – Ugyan honnét láttad volna jobban? – kérdezték a bátyjai.
     – Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam.
     A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották.
     Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mire a szegény ember s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban.
     Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni!
     – Ó, én jobban láttam, mint ti – mondotta a legény.
     – Ugyan honnét láttad?
     – Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam.
     A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg, hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát.
     Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak.
     – Jobban láttam azt én – mondotta a legény.
     – Ugyan honnét láttad?
     – Honnét? A ház tetejéről.


     Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát, az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát.
No, csakhogy megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát.
     Még ma is élnek, ha meg nem haltak. 


2015. szeptember 9.

Fasírt zölsdégmártásban










Hozzávalók 4 személyre:  40 dkg vegyes darált hús (marha és sertés), 1 tojás, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 krumpli, 2 cikk fokhagyma, só, bors, petrezselyemzöld, 2-3 evőkanál olaj; a mártáshoz: 1 sárgarépa, 1 paszternák, 1 hagyma, 3-4 paradicsom, 1 paprika, só, bors, babérlevél, 1/2 teáskanál cukor.


Elkészítése: A darált húst összekeverjük az áttört fokhagymával, a lereszelt krumplival meg a zsemlemorzsával, sóval, borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítjük, majd alaposan összedolgozzuk és fasírtokra formázzuk. Tapadásmentes serpenyőben felhevítjük az olajat és 1-1 percig mindkét felén átsütjük a fasírtot, majd hőálló tepsibe tesszük. A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk, a paradicsomot leforrázzuk és lehúzzuk a héját, majd az összeset késes aprítóban összevágjuk, ennek hiányában esetleg ledaráljuk. Hozzáadjuk a cukrot, megszórjuk sóval meg borssal és ráöntjük a fasírtra. Ráteszünk 2-3 babérlevelet, lefedjük és 20 percig forró sütőben pároljuk, majd levesszük a fedőt és 10 percig magas hőfokon sütjük. Krumplipürével tálaljuk. 


2015. szeptember 7.

Diós békaszáj





Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 1-2 evőkanál zsíros tejföl, 1 sütőpor,  1/2 citrom reszelt héja, 1 tasak vaníliás cukor, csipetnyi só; a töltelékhez: 2 tojás fehérje, 25 dkg darált dió, 8 dkg cukor; a tálaláshoz: 5 dkg porcukor. 


Elkészítése: A hideg vajat elmorzsoljuk a lisztben, közepére mélyedést csinálunk, beletesszük a tojássárgát, a porcukrot meg a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a sót és összegyúrjuk annyi tejföllel, hogy puha tésztát kapjunk. Fóliába csomagoljuk és 30 percig hűtőben pihentetjük.  Közben a tojásfehérjét felverjük a cukorral és belekeverjük a diót. A tésztát enyhén lisztezett felületen 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és kb. 8-10 cm kerek kiszúróval kiszaggatjuk. Mindegyik közepére 1-1 teáskanál diós tölteléket teszünk, óvatosan kettőbe hajtjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Előmelegített sütőben, 180 fokon, 15-20 percig sütjük, majd még forrón porcukorba hempergetjük.


Paradicsomos káposzta leves





Hozzávalók 4 személyre: 1 kínai kelkáposzta (vagy sima kelkáposzta), 25 dkg füstölt kolozsvári szalonna, 2 sárgarépa, 1 hagyma, 2 paradicsom, 1,5 dl paradicsomlé, 1 evőkanál liszt, 1 csokor zöld kapor, só, tejföl.

Elkészítése: A kolozsvári szalonnát csíkokra vágjuk, a zöldségeket megpucoljuk, majd a hagymát apróra, a sárgarépát pedig kisebb kockákra vágjuk. Egy fazékban főni tesszük a vizet, beletesszük a felvágott zöldségeket meg a szalonnát. Közben a káposztát csíkokra vágjuk és körülbelül 10 perc után a leveshez adjuk. A paradicsomokat kissé bevágjuk és 1-2 percre forró vízbe dobjuk, majd lehúzzuk a héját, összevágjuk és hozzáadjuk az ételhez. Mikor a zöldségek megfőttek, a lisztet összekavarjuk a paradicsomlével és behabarjuk vele a levest. Megszórjuk a kaporral, 1-2 percig forraljuk, majd levesszük a tűzről. Tejföllel tálaljuk.


2015. szeptember 4.

Szüreti rétes




Hozzávalók 2 rúdhoz: 
a rétestésztához: 50 dkg rétesliszt, 1 tojás, 2 evőkanál olvasztott zsír, só, 1 teáskanál ecet, 2,5 dl langyos víz, olaj; 
a töltelékhez: 2 kg alma, 60 dkg fehér szőlő, 15 dkg cukor, 12 dkg + 2 evőkanál vaj, 5 evőkanál búzadara, fahéj, porcukor.

Elkészítése
A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tojást és a zsírt. A sót meg az ecetet elkeverjük a vízben és apránként adagolva összegyúrjuk a liszttel. A tésztát alaposan kidolgozzuk, míg hólyagos, rugalmas tésztát nem kapunk. Két részre osztjuk, lekenjük olajjal és 30 percig pihentetjük. 
Közben az almát meghámozzuk, lereszeljük és kiszorítjuk a levét, majd a vajon megpároljuk. Ha kihűlt belekavarjuk a cukrot, a búzadarát és ízlés szerinti mennyiségű a fahéjat. A szőlőt megmossuk, szárazra töröljük. 
Asztalra terítőt teszünk, megszórjuk liszttel, ráhelyezzük a tésztát és kézzel nyújtani kezdjük. Kézfejünket óvatosan alátéve addig húzzuk, míg szinte áttetsző vékonyságú nem lesz. A vastag széleket levágjuk, majd meglocsoljuk az olvasztott vajjal. 
Az almás tölteléket két felé osztjuk, szétterítjük a réteslapon, megszórjuk a szőlőszemekkel és lazán feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük és tetejét is lekenjük olvasztott vajjal. A másik tésztával hasonlóan járunk el. Előmelegített sütőben, 180 fokon, 20-25 percig sütjük. Forrón megszórjuk porcukorral, majd langyosan szeleteljük. 



2015. szeptember 3.

Hagyományos szilvaíz és Szilvaízes bukta




Szilvaízes bukta

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 5 dkg cukor,1 tasak vaníliás cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 2 tojássárgája 2 dl tej, fél citrom reszelt héja, csipet só, 2,5 dkg élesztő;  továbbá: 20 dkg szilvaíz, 10 dkg vaj, 1 tojás. 

Elkészítése: A langyos tejet összekeverjük a cukorral és az elmorzsolt élesztővel. A lisztet dagasztótálba szitáljuk, hozzáadjuk az összes többi hozzávalót és  megdagasztjuk. Letakarjuk, 40 percig kelni hagyjuk. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk és téglalap alakúra nyújtjuk, majd 7x7 cm-es kockákra vágjuk. Mindegyik tésztadarab egyik szélére 1 teáskanál szilvaízet teszünk, feltekerjük, majd olvasztott vajba mártjuk,és sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé tesszük. 20 percig pihenni hagyjuk, majd lekenjük felvert tojással és előmelegített sütőben, 190 fokon, 25 perc alatt megsütjük. 





Hagyományos szilvaíz főzés üsteben 

A vidéki gazdaságok egyik augusztus végi- szeptember elejei nagy munkálata a szilvaíz üstben való főzése, ami akár egy társadalmi esemény is lehet, ha a család mellett a rokonság és a szomszédság is hivatalos segíteni. A kimondott szilvaíz főzést több munkálat előzi meg. Erre az alkalomra vályogból és pelyvás sárból tapasztott katlant készítenek az udvaron és ebbe helyezik a rézüstöt. A katlan szerepe, hogy a nagy üstöt megtartsa és körülötte szabadon mozoghassanak a kavarok, valamint, hogy a meleget az üst körül tárolja, azáltal  kevesebb tűzelő anyagra lesz szükség. A gyümölcsfák alatt lekaszálják a füvet, helyenként ponyvát vagy nagy méretű fóliát tesznek a fák alá, hogy a szilva szedése hamarabb menjen. Csak kimondottan egészséges, friss, ez alkalommal összeszedett szilvából lehet az ízet elkészíteni. Vékony farudakkal óvatosan leverik a fákról, kosarakba gyűjtik, majd következik a palolás vagyis a szilva alapos átválogatása és több vízben való átmosása. Ezt régen többnyire fateknőkben végezték. A megmosott szilva egy részét kézzel összetörik, hogy levet eresszen és főni teszik a rézüstbe, ahol egyenletes tűzön, állandó kavarás mellett felfőzik, majd folyamatosan adagolják a többi szilvát, míg az üst meg nem telik. A kavarást úgynevezett kavaró vitorlával végzik, ami két, keresztben összeerősített deszka, melynek formája követi az üst aljának a vonalát, ezt facsappal az üst füléhez rögzített tengelyhez fogják és ezt állandó  mozgásban tartják, hogy a szilva oda ne égjen. Kavaróvitorla hiányában, úgynevezett evezőlapáttal kavarják az ízet. Mikor a szilva magja kiválik és a héja összesodródik kész a penyő, amit kimernek és házilag készített szitán vagy lyukacsos cserépedényben átpasszíroznak. Ez a cibere, amit visszatesznek a tisztára mosott  üstbe és további kavarással sűrűre főznek. Ez a sűrítés vagy öregítés, ami akár 12 órát is igénybe vehet. A szilvaíz akkor van kész, mikor a belemerített fakanálról nem csöppen le.  Kihűlés után cserép vagy hibátlan zománcozott edényekben tárolják. A valódi szilvaíz vastag, mégis krémes, kenhető, nagyon sötét, majdnem fekete színű, kellemes ízű és illatú.
A szilvalekvárt a népi gyógyászatban is használják. Éhgyomorra fogyasztva 1-2 teáskanállal, hashajtó hatása van.
 

Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...